Tudj meg többet a méhekről

A méhekről

A méhek és a méz fontossága, az ember és állat szerepe a természetben napjainkban egyre jobban felértékelődik. Sokak számára furcsának tűnik, hogy a méheket is lehet szeretni és tisztelni. A méh természetesen nem hasonlítható a háziállatokhoz, teljesen más fenntartást igényelnek. A méhféléknek csaknem kétezer faja ismert. Napjainkig hozzávetőleg 25000 méh-alfajt határoztak meg, de ezek közül csak tízet sorolnak a mézelő méhek közé. Valójában a mézelő méh az egyetlen rovar a világon, ami ételt szolgáltat az embernek. Hasznosságuk nem csak a méztermelés miatt felbecsülhetetlen. Az európai mezőgazdaság számára rendkívül fontos a méhtartás, a méhek beporzó tevékenysége, valamint azon európai méhészek számára is, akik megélhetését jelenti a méhészeti tevékenységből származó bevétel. A Föld élelemkészletének egyharmada közvetlenül vagy közvetve függ a rovarok megporzó képességétől. Egyre fontosabbá vált a megporzó rovarok védelme és a méhészeti ágazat fenntartása. A megporzó vad rovarok száma évről évre jelentősen csökken, ennek következtében fokozódik a méhek szerepe a gyümölcsfák megporzásában. Tavasszal napos időben, mikor virágoznak a gyümölcsfák és egyéb növények, felpezsdül rajtuk az élet és rovarok tömegesen lepik el a virágokat. A méhek egyik fáról a másikra repkedve a lábukra és potrohuk szőreire tapadt virágport a bibékre juttatják, megporozzák a virágokat. Legfőbb szerepük a természetben tehát a hasznos beporzás, ami által jelentős szerepet tölt be a bioszférában. Ökológiai szerepe is lényeges, mert segít a vadon élő növényfajok diverzitásának fenntartásában. Emellett az általa termelt méz, viasz, propolisz, méhpempő és méhméreg fontos szerepet tölt be több iparágban.

Mézszerzés az őskorban Méhészethez kapcsolódó törvényeket tartalmazó Hettita sztélé

Méhészek 1568

Méhészeti kézikönyv illusztráció Stuttgart 1889

Méhész konténer szekér vándorláshoz

Méh anatómia

Ősidők óta köztünk élnek, mégsem ismerjük eléggé a méheket, holott évek óta folynak kutatások velük kapcsolatban. Feltételezések szerint a háziméh eredetileg Indiából származik.  Mezopotámiában i.e. VI. évezredből a régészek olyan kaptárokat találtak, amelyeket emberek készítettek, utalva arra, hogy már ebben az időben is méhészkedtek. Háromezer éves méhészet nyomaira bukkantak a régészek Izraelben Rehovot ókori romjai között. A kutatók szerint i.e. 900 körül használták az épen megmaradt kaptárakat. A leletek azt bizonyítják, hogy már ebben az időben igen fejlett méhészet volt a térségben. Arra is következtettek kutatók, hogy a finnugorokhoz tartozó magyarság Ural menti őshazájában szintén ismerte a méheket és fogyasztotta a mézet. Megerősíti ezt a feltevést, hogy a magyar nyelvben a méh és a méz szavak finnugor eredetűek. A 11. századtól a középkoron át számtalan okleveles adat, történeti feljegyzés tanúskodik arról, hogy a Kárpátok medencéjében letelepült magyarság már foglalkozott méhészettel. A méhészkedés ismert szakma volt az ókori Görögországban és az ókori Rómában is. Az agyaggal borított, vesszőből készült méhkas kosarak már az egyiptomi óbirodalomból származó domborműveken is felbukkannak. Európában a méhészet a középkorban nem nagyon fejlődött, a méheket elhanyagolták, ház körül nem is tartották őket, inkább az erdőkben, fák odvaiban élő vadméheket fosztogatták. A kereszténység elterjedésével azonban egyre inkább növekedett a méhviasz iránti kereslet, mert az egyházi szertartásokhoz igen sok gyertyára volt szükség. Ez ösztönzőleg hatott a méhészkedés fejlődésére, mivel az egyház és a földesurak által kirótt viaszmennyiséget a jobbágynak kellett előteremtenie. A viaszgyertyákon kívül a különböző hivatalos levelek lezárására való pecsét elkészítéséhez is szükséges volt a viaszra. Az idők során folyamatosan fejlődő méhtartást bizonyítják azon adatok is, amelyek szerint középkori magyarságunk sok mézet, illetve lépesmézet használt fel kedvelt italuk, a mézsör elkészítéséhez. A mézsör gyakorta szerepelt jobbágyi szolgáltatásként is. A méheket használták a 14–17. századi haditechnikában is. Meg kell említeni I . Rákóczi Györgyöt, aki a méhészeti kereskedelmet monopolizálta. Ugyancsak neki köszönhető az első méhészeti szakkönyv megjelenése is. Mária Terézia is gondolt a méhészkedésre, amiket támogatni és fejleszteni kívánt. Ebből a célból 1770-ben Bécsben megalapította az első méhészeti iskolát. Később eltörölte a méhtized fizetésének kötelességét, mindez nagyban előrelendítette a méhészkedést. Tessedik Sámuel nevéhez fűződik az első méhcsaládok leölése nélkül méhészkedés, amivel 1794-ben megalapozta az új méznyerési eljárást.

A méhek, akár csak sok más állat is a veszélyeztetett fajok listáján szerepelnek. A méhcsaládok életét és termelését számos környezeti tényező befolyásolja. A méhállomány az utóbbi években, világviszonylatban átlagosan 20 százalékkal csökkent. Nagy baj történne, ha eltűnnének. A méhek és az egyéb beporzók pusztulása egyben a desszertek végét is jelentené, nem lennének sütemények, csokoládé, gyümölcsök, zöldségek jó része. Ha nem vennének részt a beporzás folyamatában, élelmiszereink körülbelül egyharmada nem is létezne. Egy közismert mondatot idéznék: Einstein szerint, ha kipusztulnak a méhek a földön, az emberiség csak 4 évvel éli túl. Napjainkban nem csak az embernek, de a méheknek is egyre több veszélyforrással kell számolni. Egyre komolyabb veszélyt jelent a klímaváltozás a méhekre. Emellett számos más, általánosabb tényező játszik szerepet pusztulásukban, a vegyszerek, a méhek ellenálló képességének gyengülése, helytelen technológia, a jól ismert és kevésbé beazonosított paraziták, a vulkáni tevékenység, a legeltetési szokások, a rejtélyes és általános betegségek és az egyre kisebb élőhelyek. A házi méhek hosszú éveken át tartásukkal olyan érzékennyé váltak, hogy az ember nélkül már nem maradnának meg. Hasonlíthatnánk ezt a fogságban született vadállatra, amit, ha szabadon engednek a vadonba, nem biztos, hogy képes életben maradni. A vadon élő poszméhek túlélése is veszélybe került, mert jelentősen csökken a rovarok természetes élőhelyeinek kiterjedése. Folyamatosan csökkenek a természetes legelők és erdők, ahogy növekszik a népesség. Sajnos, így sincs elég élelem mindenki számára. Az állatok egy része, köztük a lepkék, a sarkvidékek felé vagy magasabban fekvő területekre húzódnak a felmelegedés hatásai elől. A kutatási eredmények szerint a poszméhek nagy számban kezdtek eltűnni a délen fekvő élőhelyeikről, és a jelek szerint valamiért nem sikerül északabbra vonulniuk. A valódi ok több tényező is lehet, de a szakemberek szerint a méhek azért nem tudnak északabbra vonulni, mert mozgás közben nem képesek új populációt létrehozni.

Egy méhcsaládban minden méhnek megvan a maga feladata, amiket szabályszerűen követnek. Egy jó méhcsalád egy anyából, körülbelül 24 ezer heréből, és 50-60 ezer dolgozó méhből áll. A méh állam élén a királynő, vagyis az anya áll. Az anya akár 5 évig is élhet és naponta akár 2-3000 petét képes lerakni. Ezekből 21 nap múlva kelnek ki a dolgozó utódok, 24-dik napra a herék. A heréknek mindössze az a feladatuk, hogy megtermékenyítsék a kikelt új anyát. Anyát bármelyik petéből tudnak nevelni, amit másként etetnek, mint a többit. A munkások teendője generációként oszlik meg. A dolgozók, vagyis a méhlányok által a kaptárokba hordott nektárt a fiatal méhek besűrítik. A méhek tájékozódását pont-és összetett szemük is segíti. Ez utóbbi szervük hétezer apró szemecskéből, ún. facellából áll. Látásuk azonban nem éles, sötétben akár el is tévedhetnek. S ha mindez nem lenne elég, még színtévesztők is. Az, hogy viszonylag gyenge látásuk ellenére mégis mindig ugyanabba kaptárba térnek vissza, egy speciális illatanyagnak köszönhető. Az Anya feladata a peterakáson kívül, hogy olyan illatanyagot bocsájtson ki magából, amitől a kaptár minden tagja ilyen illatú, sőt maga a kaptár ilyen illatú belülről. A tárgyak alakját érzékelik, nem látnak élesen, színtévesztés mellett megkülönböztetik a fehér, fekete, sárga, kék, zöld színeket, Sárgával tévesztik össze a narancsot és a zöldet, kékkel a bíbort és az ibolyát és a vöröset feketének látják.
A méhek nektár mellett virágport is raktároznak, amit a lábukon egy kitinszőrökből álló kosárkába gyűjtenek, ebben szállítják haza és a fölösleget szintén a sejtekbe gyűjtik. Miközben az ennivalójukat gyűjtik, nem is tudnak róla, hogy milyen fontos munkát is végeznek a virágok megporzásával. Nekik köszönhetjük, hogy sok növény virágából termés lesz. Az ő szorgos munkájuknak is köszönhetjük az almát, cseresznyét, barackot, epret, uborkát, paradicsomot és hosszasan sorolhatnánk még, mennyi mindent.  Magyarországon 1994 óta ünnepeljük a méhek napját április 30-án, május 20-át pedig a méhek világnapjának nyilvánították. Óvjuk a méheket!

A méhek képesek felismerni az emberi arcokat.
Egyetlen méhcsaládnak lehet akár 60-70 ezer tagja is.
A nekünk láthatatlan ibolyán túli sugárzást (UV) is látják, így tudnak tájékozódni felhős időben is.
A méhek csak védekezésből szúrnak, a fullánk kiszakadásakor pedig a rovar elpusztul.
A méhek legföljebb 5 km távolságba repülnek el a kaptártól.
Született matematikusok, kizárólag azonos méretű sejteket építenek.
A hangyához hasonlóan, a méhek testük tömegének többszörösét is elbírják.
Egy kilogramm méz elkészítéséhez 50-60 ezerszer repülnek ki a kaptárjaikból.
2 000 virágot látogatnak naponta.
1 kg mézhez több mint 2 millió jól mézelő virágot kell meglátogatniuk, kevésbé mézelőből akár 5 milliót is.
A kaptárba jóval kevesebb nektárt visznek, mint amennyit valójában összegyűjtenek, mivel nagy részét útközben elfogyasztják.
Jól kifejlett szaglással rendelkeznek, a virágok illatát több kilométerről is megérzik.
Megkülönböztetik az édest, a savanyút, a sóst és a keserűt.
Repülési sebességük 25-40 km/h, attól függően, mennyire leterheltek az összegyűjtött nektárral.
Egy méhcsalád évi mézfogyasztása 60-70 kg.